Soraidat olvasom…
Szeretettel Mórotz Krisztinának
Soraidat olvasom, szavaid jajgatnak,
fényképeid derűi mennyi kínt takarnak,
írott műveid frissítik a gondolatot,
egyéniséged repülne, de csak vánszorogsz.
Mennyi ellentét benned, lelked szárnyra kelne,
megszállottja voltál alkotói kedvnek,
céljaidat, álmaidat sokszor kergetted,
mindenkiben bízni tudtál, megloptak téged.
Ó, hányszor tévedtél és mindig reméltél,
kiadásra készültél, s azokat elvették,
keresnéd még mindig, de mindhiába,
földre zuhantál szárnyaid hiányában.
Azóta is menekülsz úttalan utakon,
embert kerülő magányodat akarod,
keresed csendben a megigéző szépet,
egy csodás tájat, és rögzítenéd képben.
Ott vagy a mező közepén hajnalra várva,
ahol a köd takarja még az alvó tájat,
a napkeltét mindig ujjongva fogadod,
mindenképpen megörökíteni akarod.
Örülsz a fénynek, árnyéknak, határnak,
ott szabadon szállhat szép dala a madárnak,
ez a szabadság hozhatja vissza hitedet,
szépen kérem Istent, hogy gyógyítsa lelkedet!
Kedves Edit!
Újabb meglepetés és öröm látogatásod, köszönöm! Magam nem vagyok mások látogatója, csak néha!
Csak az időm az oka. Azt remélem, hogy az oldalamra tévedtek kedvét szolgálhatom.
szertettel:Laci🌼🌼🌼🌼🌼
Kedves László! Tetszéssel olvastam szép versedet. Szeretettel Edit
Kedves Zsuzsa!
Köszönjük figyelmedet! Tudom vannak akik furcsának vélik az effajta személyes verseket.
Nekem üzennem kell főleg azokanak, akiknek nehéz az élet. Tudom és remélem szükség van
e sorokra.
Szeretettel:Laci🌻🌻🌻🌻🌻
Kedves Rita!
Örülök tetszésednek, minden jót kívánok!
Laci!🌼🌼🌼🌼🌼🌼
Meghatóan szép sorok, ugyanezt kívánom a címzettnek. Gratulálok.
Szeretettel:
Zsuzsa
Nagyon szép, szeretetteljes, bensőséges.
Tetszéssel olvastam: Rita🌸