Sorsom

Sorsom

Az örök valóság

vagy valóságtalanság

malma örli napjaim,

homlokom ráncolom,

hepe-hupás utak

futnak arcomon,

gondolatom,

mint csendes téboly,

kezemet az ég fele kitárom,

s várom, hogy

a távolból üzenjen sorsom.

Kondoros 2021 augusztus 30 Oláh Péterné Jantyik Erzsébet

“Sorsom” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Erzsike!

    Ismerem ezt az állapotot, mikor hol úgy tűnik, hogy talán most már rendben lesz minden, hol meg úgy, hogy nem, mégsem.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!