Robog kopott vonatom
maga mögött hagyva
gazos cserjést, akácost,
romos udvart, piszkos várost,
lelakott, romba dőlt házat,
múltból itt maradt vágyat,
hamvába hullt jövőt,
elvadult természet az úr.
Leszegett fejjel, búsan
utazunk fülkéinkben,
talán várják otthon az utazót,
a fáradt életet morzsolót,
az idő errefelé megállt,
vonatom zajosan döcög tovább,
eltűnőben a szép magyar táj,
Európából kifelé tartunk már.
Szívből gratulálok versedhez. Elgondolkodtató.
Üdvözlettel: Noémi
Kedves Rita, Magdi, Éva, Zsuzsa és Icu! Köszönöm mindnyájatok hozzászólását kissé lehangoló versemhez. Fájdalmas látni, hogy az emberi hanyagság miatt elgazosodik a természet és nem hogy haladnánk Európa felé, inkább visszafelé fejlődünk. Melinda
Nagyon szép és elgondolkodtató a versed Melinda, szívből gratulálok!
Szeretettel: Icu🌺
Szeretettel gratulálok versedhez! Éva
Nagyon szép! Gratulálok! Éva
KedvesMelinda
„eltűnőben a szép magyar táj,
Európából kifelé tartunk már.”
Szeretettel gratulálok soraidat.
Magdi🌷🥀
Elgondolkodtató szép versed.
Szeretettel:
Zsuzsa
Szomorú, szép sorok.
Szeretettel: Rita🌸