Álom vagy valóság
Nem láthatsz engem mert csak egy halvány kihunyó fény vagyok a távozó sötétben,kit a hajnal tesz láthatatlanná bár nem a sötétség éltet. Keresed kezem a napsütésben de én az árny rabja vagyok, úgy halok meg hogy talán nem is éltem,ha már ember nem talán boldog mosolyú
angyalok ölelnek át engem.
Volt részem sok szenvedésben,ezerszer tört össze szivem,volt hogy véletlen de volt oka emberi vétek,mégsem bánom hisz jóra tanitott engem. Aki eldobta a törött kincset most tudatlanul keresi,s ki rátalál még igy is álmot hozó kincs neki.Gyertyaláng az éjben talán semmiség,mégis
meghátrál elöle a sötétség.
Záporozhat szitok és hullhat rám kőeső én mégis szivem mutatom felé,
mert mindennek ellenére embernek maradni nem gyávaság inkább erény. Ki szivét adja mindenét adja és nem kétkedik,hisz szeretni sosem késő mert minden mi jó belőle születik.Ha szeretet a mag melyet szivekben elvetsz,
akkor a boldogság a virág melyet gondozva felnevel.
Csillag suhan át az ég peremén,talán egy angyal ki reményt hozés biztat, ne add fel önként a reményt, benned és szivedben lobog a fény mit eddig kerestél. Isten monddá Ember nem baj ha hibázol, mindaddig míg tükörbe
nézve önmagad hibáit meglátod,mert ki saját bűneit ismeri,másnak hibáit szemére nem veti.
Egyedül önmagával megbékélve él a jámbor,mégis önként emberektől távol,szívében nincs már félelem sem gyűlölet, mert már tudja,ki az éjszakát nem rettegi hanem átálmodja annak a fény csak jóbarát lehet. Álmok az éjben fénylő tünemények akár a csillagok,látványuk és történetük magával ragadó.
Néha idegenként állok a világban mint szikla a folyó vízében, s tűnődöm vajon álom vagyok kinek a világ hátat fordított, vagy valóság ki az álmok világában eltévedt.Hogy mi álom és mi valóság néha csupán nézőpont kérdése,de nem mindegy hogy álmok között élsz vagy csak álomként pereg előtted az életed.
2021. 09. 04.