Vásznas égen fodros- habos
felhőmáglyák haladnak .
Szép az isten lábtörlője! Bongyor-babos.
Vén Fiastyúk! Kendermagos
szárnyán szeplők fakadnak. Éj-csillagos
lámpás gyullad temérdek;
Mintha földre varázsszőnyeg terülne
Seregélyek mézes száján
elhallgat az angyal ének.
Félelem nincs, boldogságba merülnek.
Imbolyognak kéménykávák,
Álmot lopnak denevérek.
Mint a sötét lelkek szállnak.
Hold ezüstje vet fehéret,
csupa szárnyak, csupasz árnyak!
Vöröslenek szemek-fények…
Csitteg-csattog éji kórus
Hidegrázós már az ének.
Majd harangszó belekongat,
zúg az érce. Legyen béke!
Teliholdkor, vérharagkor félénk árván seregélyek még a szépre,
mint a mézre -visszajárnak.
.
Köszönöm szépen az olvasást. Üdvözöllek:b
„Majd harangszó belekongat,
zúg az érce. Legyen béke!”
Tetszéssel olvastam soraid.
Szeretettel: Rita🌸