Utolsó akadály
Abból veszem észre,
hogy talán még vagyok,
ha az automata ajtó előtt
szabad utat kapok.
Mikor már nem így lesz,
nem történt semmi más,
csak magasra tették
az utolsó akadályt.
“Utolsó akadály…” bejegyzéshez 4 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Leragadtam egy könnyed pillanatra – és a mosoly szintjére süllyedtem az első versszaknál…
a másodiknál feleszméltem…
Remek versedhez gratulálok!
Szeretettel: Éva
Kedves György!
Sajnos igazad van. A legtöbb hozzám közel álló személynek és ismerősnek meg kellett szenvednie a halálért. Ritka kegyelem, ha valaki úgy megy át, mintha csak elaludt volna. Ki tudja, hogy mi vár ránk, de talán valóban az a jó, hogy nem tudjuk.
Szeretettel: Rita🌸
Sajnos többségében megtudják és meg is szenvednek kedves Rita, attól az „akadálytól”, amit már nem lesznek képesek átugrani…
Igen kevesen vannak, akik ágyban a dunyha alatt álmukban… – de szép is lenne.
Köszönöm, hogy felém néztél! 🌺
Ki tudja, hogy hová teszik az utolsó akadályt, de talán így jó, hogy nem tudjuk.
Szeretettel: Rita🌸