Hetven

Kószál az éjjel a csillagok alatt.
Hűvös takarót terít a csend.
Falak ölében összebújt ablakok
vaksin bámulnak ránk idefent.

Furcsa az érzés, mely itt bolyong bennem.
Túlélt éjszakák kísértenek.
Hányszor láttam így a végtelen arcát
ábrándok, vágyak sírja felett.

Naponta üzent, hogy koptat az idő,
s mindegy mit teszek, már fogy az út.
És az a kép ott a csaló tükörben,
ugyanúgy jelen, ahogyan múlt.

Ismerős ráncok, bár bennük a kétség.
Önmagam vagyok, még ugyanaz?
Legbelül talán semmi sem változott.
Mindig a test az, ami felad.

Koccintunk egyet, és megemlékezünk.
Újabb varázslat , újabb kaland.
Számba vehetnénk mindazt, mi elmúlt,
nem számlálhatjuk, ami maradt.

Mond csak, megérted a változás kínját?
Vagy látod bennem, ki voltam rég?
Valaki olyan, kit megszerethettél,
igazi támasz, és menedék?

Túl sok a kérdés most, így a nap végén.
Ma megint velem fordult az év.
Az élet olyan, mint a homokóra.
Évek peregnek porszemekként.

“Hetven” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Drága Kit!

    Nagyon szépen köszönöm a jó kívánságokat!
    Ahogy az idő múlik, egyre inkább megpróbálok önmagam lenni.
    Vagy talán most válnék azzá, aki vagyok?
    Én nem tudom eldönteni, mi az az igazán “horlás vers” 🙂
    Csak írok, és ti értékelitek.
    Te ebben sok segítséget nyújtasz nekem, köszönöm!♥️

    Köszönöm, hogy itt jártál!

    Lajos

  2. Kedves Zsuzsa!

    Az, hogy nem érzelgős, szenvelgős a vers, talán a szakmámnak tudható be. Mint mérnök, szeretem a tűpontos dolgokat, bár egy ilyen évforduló másfajta számvetésre is késztethetne. Mindamellett, mégsem tudok kibújni magamból, és mint mindig, felteszem a kérdéseimet, és keresem a logikát a dolgok menetében. És persze, válaszokat szeretnék…ott is , ahol nem biztos, hogy vannak.

    Köszönöm, hogy itt jártál!

    Lajos

  3. Kedves Rita!

    Valóban, ezért teszem fel ezeket a kérdéseket. Sokfélék vagyunk, és az a érdekes a dologban , hogy az én számomra ez a hetven pusztán egy szám. Versenyszférában dolgozom, verseket, dalszövegeket írok, zenék szerzésében veszek részt, élem a világomat, és egyszer csak az idő azt mondja: hetven… Én meg, mintha az élet végtelen lenne… Szerintem már így maradok a végéig 🙂

    Lajos

  4. Ebben a versben minden érzés, ami a korral, az idő múlásával érzelmileg megérint, minden benne van. Ragyogó, remek vers. Igazi horlás.
    “És az a kép ott a csaló tükörben,
    ugyanúgy jelen, ahogyan múlt.”

    Szeretettel gratulálok és még sok boldog és tartalmas esztendőt kívánok neked!🌼🌼🌼

  5. Kedves Lajos!

    Nagyon szép vers, nem érzelgős, nem szenvelgős, tűpontos lenyomata pillanatnyi lelkiállapotodnak, ami – a hetvenes mérföldkőhöz érve – teljesen érthető.
    Kerek évfordulókat ünnepelve az ember megáll egy pillanatra és számvetést készít, vagy legalább visszatekint, elgondolkodik a múltról, és kissé riadtan tekint a jövőbe. Mennyi van mögöttem és mi van még előttem. Magam sem járok messze ettől az életkortól, átérzem hát ezt a fájó, melankolikus állapotot, amikor az ember lelkében megrezdül valami.
    De nincs mit tenni. Tovább kell menni, amíg még és ameddig lehet.

    Szeretettel gratulálok:
    Zsuzsa

  6. Kedves Lajos!

    Vannak, akik azt vallják, hogy nem a kor számít, hanem az, hogy mennyinek érezzük magunkat. Ez így persze nem igaz, de tény, hogy vannak fiatalos öregek és öreges fiatalok. Van, aki idős korban is szeret élni, alkotni, örülni tud mindennek ami szép, képes lelkesedni, míg sajnos vannak életunt fiatalok, akik reménytelennek látják a holnapot, enerváltan élik a mindennapjaik.

    Szeretettel: Rita🌸

  7. Kedves Icu!

    Igen, most már hetvenkedem, de belül nem érzem ennek a súlyát. A világ csak a külsőségeket látja, valójában mi mind fiatalon megyünk el. Persze az is lehet, hogy a zene, az alkotókedv az, ami őrzi bennünk a fiatalságot!

    Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártál!

    Lajos

  8. Kedves Rita!

    Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad. Igen , azt hiszem igazad van, de nehéz megbékélni az idő könyörtelenségével.

    Lajos

  9. Kedves Lajos!

    Szóval hetvenkedsz.😅 Boldog születésnapot, jó egészséget, alkotókedved sem a zenében, sem az írásban ne hagyjon el.
    Bizony gyönyörű a vers, mint mindig. Szívünkben, lelkünk mélyén mi örök fiatalok maradunk, ugye tudod?

    Szeretettel gratulálok: Icu🌷🌺

  10. “mindegy mit teszek, már fogy az út.”

    Hú, de jó vers! Mást is kiemelhettem volna, hiszen minden verssor remek. Igen, aki szeretett, az most is olyannak lát, mint amilyen régen voltál.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!