Öreg nénike balladája

Így van, mikor az ember megöregszik,
hajnalban ébred, este korán fekszik,
magában beszél, emlékeket rámol,
kihunyt a fény, szemében tűz nem lángol.

Felejt is már, de néha felidézi,
egykor imádta őt egy délceg férfi,
nyári románcnak nagy volt ám az ára,
kora tavasszal született meg lánya.

Elhidegülve éltek egymás mellett,
úgy szégyellte, kenyérre alig tellett,
a csalfa ember sűrűn lépett félre,
ezért sohasem lett a felesége.

Egyetlen gyermeke a boldogsága,
ki szeretettel karjaiba zárja,
a Teremtőtől ajándékba kapta,
gyakran láthatja, nincs magára hagyva.

Elmélázott, a könnye is kicsordul,
s a kép a falon hirtelen megmozdul,
ijedt-meredten felnéz a semmibe,
a Megváltó érte jött, hogy elvigye.

Budapest, 2021. szeptember 11.

“Öreg nénike balladája” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Kedves Icu , ritkàn szòlok hozzà versekhez, mert nem vagyok egy verselő , nem csak a cìme de a ritmusa is az a kedves Öregnène őzikèje. Bàr ennek a tartalma a szomorû èlet, jõn a kaszàs…
    szèp sorok 🌼 Fgy

  2. Kedves Icuka!

    Szomorú-szép versed könnyeket csalt a szemembe. Egy méltósággal viselt keserves életút zárult le a Megváltó megjelenésével.

    Szeretettel gratulálok:
    Zsuzsa

  3. Icukám! Fájdalmas élet, egy ballépés, és egy gyermek ami elkíséri ez asszonyt a végső kapuhoz. Érzékletesen írtad meg, ahogyan minden versedben ott van a lélek, ebben is. Záróképed döbbenetes, főleg, mert a vers azt súgja igazán: ennyi az élet?
    Nagyon szép, remek versedhez gratulálok!🌼🌼🌼

  4. Kedves Icu!

    “Dióhéjban” összefoglaltad egy keserűen leélt élet történetét, amit megszépít a gyermekáldás, és aminek az értelmet ad.

    És az öreg nénike mégis szerencsésnek mondhatja magát, mert a gyermekétől megkapja azt a hiányolt megbecsülést, szeretet.

    Gratulálok elgondolkodtató versedhez!♥️

    Lajos

  5. Kedves Icu! Lépegetünk előre, és egyszer mi is ott állunk a Teremtő előtt. Bizonyára sorsunk alakításában lehettünk volna okosabbak is, de ha belegondolok, hogy akkor én nem mentem volna férjhez és nem lenne egy csodálatos fiam. Jól van ez így. Szeretettel gratulálok versedhez! Éva

  6. Drága Icuka!

    Fájdalmasan szomorú sorok, egy élet út es a végén a Megváltó.
    Nagyon szép ballada.
    Sok szeretettel gratulálok,
    Magdi🌷🌻🥀

  7. Drága Rita!

    Bizony, több van már mögöttünk, mint előttünk, s az elrontott dolgokon nem tudunk változtatni. Nem akartam ám, hogy rossz hangulatod legyen a vers olvasásakor, de hogy tartalma ellenére is tetszett, szívből örülök, és köszönöm.

    Ölellek szeretettel: Icu🌷🌼

  8. Kedves Icu!

    Belesajdult a szívem, miközben olvastam. Mert bár ott az öröm, a gyermek személyében, de a csalódás az öregség hangulata is, és az egész egyszer volt élet lezárása a Megváltó megjelenítésével. Nyilván azért fogott meg ennyire, mert abban a korban vagyok, amikor sokkal több van mögöttem, mint előttem és semmit nem tudok helyrehozni abból, ami rosszul sikerült, amire fáj rágondolni is.

    Remek sorok, nagyon is életszerűek.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!