Bekopogtatok…

Bekopogtatok…

Bekopogtatok lelked ajtaján,
vélem, zárkózott vagy tán odaát?
Nem zavarlak, csak beköszönök most,
ha nagy csendbe vagy, akkor aggódom.

Vad ez a mai világ, jól tudjuk,
attól is félünk, amit nem tudunk,
bár én mindig jobban, ha te elbújsz,
védekezve most szíved elszorult?

Kérlek, ne bástyázd körbe magadat,
hogy hallod meg a baráti szavakat,
ha nagyon félsz, ki fog vigasztalni,
könnyek közt őszintén meghallgatni?

Tán félsz a jelentől, a jövőtől,
érzésedet ellopták lelkedből,
a csalódottság örök szenvedés,
csalt csókra új hoz mégis felejtést.

A virág fénytől, esőtől éled,
a bizonytalanságot is féled?
A szerelem teljes odaadás,
az attól szép, hogy nincs gyanakvás.

Most minden csoda három napig tart,
szerelem tüze hevesen beléd mart,
inkább oszd be a forró szenvedélyt,
ismerd meg jobban, akit szeretnél!

“Bekopogtatok…” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!