Daloljon…

Daloljon…

Daloljon lelked, vagy legalább dúdoljon,
hiszen a dallam átsegít a bajokon,
keresd azt a hangot, amely harmonizál,
nem könnyű meglelni, ha lelked néma már.

Nem lehetetlen rábukkanni azokra,
melyek hangulatot adnak a napoknak,
színesítik a pillanatot, perceket,
remélem, majd visszahozzák a kedvedet!

Tudod, ez olyan, mint az étel só nélkül,
eszed, eszed és rájössz, már unod végül,
és így farsultak meg életed napjai,
biztatlak, jó lenne azokat meglelni!

Ha ez teljesül, neked minden sikerül,
és boldoggá válsz, az életed megszépül,
körülötted élőbbek lesznek a színek,
ünnep lesz, és érted dobbannak a szívek

“Daloljon…” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!