Nagyapám

Nagyapám

ő az ki régen született
testvérei majdnem mind elveszett
kicsiket ő mind szerette
az életet el viccelte
nevettet majdnem mindenen
csak hogy melletted legyen
emlékszem sok dolog történt már
de végén őt is elvitte az ár.

Mikor kicsik voltunk
mind harcoltunk
háborút indítottunk
mert csak azon problémáztunk
ki ülhet ölébe
tv nézés közbe.

felnevelt ő téged meg téged
tudom, hogy most nem érted
de most elment és ez fáj
tudom, hogy ez kár
emlékei megmaradnak
például ahogy a kertben mattat.

Emlékeink meg maradnak
a fájdalmaink el illannak
tudom, hogy az idő majd segít
de sose el nem felejtünk.

Van vele sok-sok emlékünk
de tudom soha el nem felejtünk
volt ő katona és van vele sok emléke
tudom még sok mindet elmesélne.

mindenkinek van egy fontos emléke
és ezt az ember soha el ne felejtse
Az enyém mikor fociztam és védtem nagyot
ő hangosan kiállott
„ő az én unokám figyeljék ő az én unokám”
én csak annyit tudtam szólni ő az én nagypapám.

most már befejezem
én is már érzem
Nehezem hiszem
de elvesztetem
Drága nagyapám vigyáz magadra
meg fentről a kis unokákra.

Öröké szeretni fogunk
és mamára majd mi vigyázunk
Nyugodj békében
öröké légy velem.