A kezdetekben ott a vég

Még alig tudtam, mit hogyan kell,
kinevették a kis vakarcsot,
a jeleket sem foghattam fel,
de mivel az Úr szemmel tartott,

az élettel nem feleseltem,
én voltam fönt, és ezerszer lent,
konok-makacsul egyre mentem
megismerni az ismeretlent.

A vándorlás sokáig tartott,
örök botlásokkal, semmi vész,
kottázatlan fél árva hangok,
zűrös múltat borít be penész.

A szívemet már rozsda marja,
ó, a sorsnak ellent mondanék,
ördög ne vigyen, lelke rajta,
mert a kezdetekben ott a vég!

“A kezdetekben ott a vég” bejegyzéshez 17 hozzászólás

  1. Drága Icuka!

    Minden kezdetben ott van a vég.Csak az út amin elérünk odáig, sokszor nagyon döcögős.
    Sok sueretettel gratulalok
    Magdi🌷🥀

  2. Drága Évám!
    Olvastam, hogy műtéted volt, és arról is tudok, hogy rengeteg betegség gyötör, s te fájdalmaid ellenére megleptél engem léleksimogató hozzászólásoddal. Ezért külön köszönet és hála. Mindenki cipeli a maga keresztjét, és idővel megtanuljuk elengedni, kilökni magunkból a negatív hatásokat.Egyezik a gondolkodásunk. Örülök, hogy ismerhetlek.
    Mielőbbi gyógyulást, öröm, hogy itt voltál.

    Ölellek szeretettel: Icu🌼🌺

  3. Icu, tudod azt szoktam mondani az szóljon ki soha semmi ellen nem vétett. Tudom nem volt könnyű neked sem az élet, te a rosszból kicsit többet kaphattál. Szeretem őszinte , bátor, kendőzetlen soraidat. Ölelés.

  4. Kedves Icu! Mire nyugdíjas lettem, és minden napom vasárnap – persze itt is vannak rosszabb napok, de most általánosságban beszélek -, másként élem meg az életem. ami tudom, hogy lehetett volna jobb is, de a sors nekem azt szánta, amit… A gyötrődés, az, hogy nem kíméltem magam soha rengeteg betegséget hozott, de mára ezek hozzám tartoznak, igyekszem őket elviselni, s a lehető legkevesebbet foglalkozni velük. Ezt a hozzászólást is egy ujjal pötyögöm, mert hétfőn mindkét kezemen egy-egy ujjamat megműtöttek. Élvezzük az életet, amíg lehet, és ha kedves tudok lenni másokhoz, és azt még vissza is kapom, már boldog vagyok, és ezt olvasom mindig írásaidban is. Szeretettel ölellek: Éva

  5. Drága Zsuzsa!

    Igen, a sok bánat és keserűség megbetegíti a testet és a lelket. Ezért is igyekszem csak pozitív energiákat befogadni.
    Nagyon örültem most is Neked, köszönöm, hogy itt voltál.

    Szeretettel: Icu🌼

  6. Drága Icu!

    Igen, az ember élete örömből és bánatból áll, ha ez a kettő egyensúlyban van, akkor beszélhetünk egészséges emberről. A sok bánat megbetegíti az embert, amiből nehéz talpra állni, de mindig van kiút, ahogy a versedben is megfogalmazod, nagyon helyesen. Gratulálok a pozitív életigenlésedhez.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  7. Kedves Icu!
    Bölcs soraidhoz gratulálok!
    Bizony az élet sok nehézséget is hordoz. Mindenki kap belőle, ki többet, ki kevesebbet.
    De – ahogy egy sláger mondja – „Csak a szépre emlékezem”
    Szeretettel olvastam soraidat: Marika

  8. Kedves Rita!

    Nem egyedül csak én vagyok kitéve komoly kihívásoknak ebben az életben, hanem mindannyian. Nekem kicsit több jutott, irtózatosan mélyről kellett felkapaszkodnom, de azt hiszem, sikerült. Voltak felhőtlenül boldog éveim is, ezért hálás vagyok a sorsnak.
    Köszönöm, hogy olvastál, s ha tetszett a vers, szívből örülök.

    Szeretettel: Icu🌷

  9. „az élettel nem feleseltem,
    én voltam fönt, és ezerszer lent,”

    Érdeklődéssel és tetszéssel olvastam soraid. Még, ha kiegyensúlyozott ez a fent-lent állapot, akkor még csak hagyján, de ha többet van lenn az ember, mint fenn, az már komoly kihívás.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!