Beismerő vallomás
Nem tagadom nincs jó kedvem,
rég zavar, hogy ember lettem,
és ami a fejemben van – hogy szólítsam…
jaj de sokat imádkoztam, kérlelgettem,
hogy ami fáj…
sikerüljön mihamarabb elfelednem.
Erre mi a fejemben van…
elém dobott egy nagy papírt teleróva,
írjam alá ott hol látom kipontozva
……………….?………………….
Beismerem vesztettem
Kedves György,
azon kívül, hogy letaglózza az embert a tartalom, még ötletes is.
Nem kell mindent aláírni – még azt sem, amit saját magunk fogalmazunk.
Én viszont aláírom, hogy megint mély gondolatokat hoztál, mint mindig.
Szeretettel: Kankalin 🌺
Így van kedves Éva! 🙂
Agyunk sok mindent tud, de felejteni nem! Viszont dobozolni meglehet tanulni, s azt a rengeteg rossz, fájó dolgot a legmélyebbre helyezni, s az ellenkezőjét gyűjtögetni, s ébren tartani, hogy bármikor előhívhassuk – örömünkre!
🌷
Kedves Erzsébet!🌺
Kedves Magdolna! Én megelégedtem azzal, ha tudtam, hogy jobban csinálok valamit, annak ellenére, ha az a másik személy söpörte be a „babért”!
Köszönöm, hogy felém jártál!🌷
Ez így igaz, Rita, ezért nem is lenne szabad a fájó dolgokon sokat rágódni!
Köszönöm az olvasást,s a véleményed!🌹
Általában jól meggondoltam Kitti, hogy mit írtam alá, de azt nem állítanám, hogy minden esetben jó döntés volt.
Ami akkor jó döntésnek bizonyult, bizony előfordult, sőt még ma is, hogy nem kellett volna aláírni!
Ebben a gondolatomban nem is tettem. 🙂
🌻
Köszönöm szépen, Icu!
Feledni ugyan nem tudjuk a a fájdalmakat, de mélyebbre tenni igen és a kellemes szép emlékeket előtérbe, még ha adott esetben kevesebb is jutott belőle!
🌼
Talán ha sikerülne elengedni némely dolgokat, az életünk könnyebb lenne. Ez most nem csupán rád vonatkozik kedves György. Ha Ha nem így teszünk olyan hosszú lesz a lista, ha kinyomtatnák, magunk is meglepődnénk. Szeretettel: Éva
Kitti, mit írtál alá, vagy annyi mindent, hogy fel sem tudod sorolni. Gondolkodásra kényszerített versed, ami amúgy nagyon tetszik, de nem tudom megfejteni, mi a manót csináltál. Rzsike
Ez a beismerem vesztettem nehéz mondat. Nehéz tudomásul venni, hogy van, amiket más rosszabbult csinál annál, ahogy én tettem, mégis én vagyok a vesztes. Magdolna
Remek sorok, tetszéssel olvastam. Minél jobban foglalkozunk a feledéssel, annál jobban rögzül bennünk.
Szeretettel: Rita🌸
Nem szabad aláírni semmit meggondolatlanul…
Hú, de jó ez a versed is György! Nem tudod elfeledni, ami bánt, mert a gondolatok folyvást a körül cikáznak, nem tudjuk elűzni őket. Magamról tudom. Csak ámítom magam én is. De nem vagy vesztes, nem hinném. (Nem olyan régen elkezdtem egy verset, hasonlóan kezdődik, mint a Tiéd, milyen érdekes. Na, majd egyszer befejezem,)
Szeretettel kívánok önmarcangolás nélküli szép éveket: Icu🙂