Hajnal fénye

Hajnalban, amikor
még némileg
csendes a város,
kiülök a teraszra,
egy csésze forró
kávé mellé.
De én innen
úgy elvágyodom,
minden sóhajtásomban
benne van.
Szívemnek vágya
vissza oda,
ahonnét jöttem.
Szélvész lovam
hátán jobb lenne,
vinne fel a hegyekbe,
ahol a lét olyan megnyugtató.
Leülnék egy fatövébe,
elnézném a zöld lombkoronákat,
ahogy egymásba kapaszkodva
bölcsőt alkotnak a sok
árva madárnak.
A hajnal fénye őket
köszönti legelőször,
ébredezve előbújnak
a lombkorona alól.
Hangosan csicseregve
köszöntik az új napot.
2021. június 12.

Szólj hozzá!