Esik eső

Esik eső

Esik eső nyakig vagyunk a sárba, de a sárba.
Szabad ember némán kiállt a világba de világba.
A méregtől bódultan várja, már szívből szól az imája,
hogy igaz szent szabadító jöjjön el e világra.

Esik eső esik eső a bátrak szép homlokára,
rabság az egész életed, így vagy úgy, minden hiába!
A vérző könnycseppeket csak sodorja a keleti szél,
megtört meggyötört Nemzet mégis búsan csak remél s remél.

Esik eső és ember s ember egymás torkát fogja.
Gondolkozhatna, de nem mer, hisz szintén csak egy szolga,
s díszes kötelét egyre csak csomózzák és csomózzák.
Hallani már ahogy építik a sok sok bitófát!!

Móna