Én azt gondolom, mintha
csak elutaztál volna,
előre mentél egy másik világba,
hol máris tervezgetésbe kezdtél
mikor oda érkeztél.
És előkészíted nekünk is majdani
szép otthonunk, hol egyszer ismét
mindannyian egymásra találunk.
Tudom lesz benne zongora,
és nagy sakktábla, és égi
virágok, felhők szélén
kispadok, meg minden amit
itt hagytál, búcsúzni sem akartál.
Bőröndöd pehely könnyű volt,
és üres, de lelked annál nehezebb,
hisz magaddal vitted az
egész földi életed, itt hagyva
a miénket. És látod egymásba
kapaszkodva minden nap
talpra állunk,
mert hiszem,
hogy valahol még mindannyian
találkozunk, drága Papink.
Kondoros 2021 szeptember 17 Oláh Péterné Jantyik Erzsébet
,…….és kérlek legyen benne toll, meg ceruza, és sok-sok üres lapocska-
Igen, Erzsike, a januárban készült azonos című prózában is azt gondoltad, már akkor is. Csak előre ment, hogy neked majd mindent elrendezzen, mire odaérkezel hozzá. Jó tudni, hogy ott is vár valaki, nincs mitől tartani.
Kedves Erzsike!
Szomorú, szép gondolatok. Igen, nagyon-nagyon szeretnénk találkozni azokkal, akik már nincsenek közöttünk, de akiket míg velünk voltak, nagyon szerettünk.
Szeretettel: Rita🌸
Kedves Erzsike!
Szomor-szép versed elszoruló szívvel olvastam. Mélyen átérzem fájdalmadat, melynek elviseléséhez sok erőt kívánok.
Szeretettel:
Zsuzsa