Lásd mivé lettünk,
mivé lett világunk.
elfoszlik földbéli gyökerünk,
csíránk vesztésével elfoszlunk.
eltűnik faji büszkeségünk,
gyűlöletre honol lelkünk.
felborul világi egyensúlyunk,
minden erényt elveszít elménk.
minden szépet kitaszít lelkünk,
elveszve elindul végleges harcunk.
Nincs mi betöltse szívünk,
megkövesedve eltűnik létünk.
A világ nem ad már helyet nekünk,
eljátszottuk minden esélyünk.
érdek lenne tovább élnünk,
ám mi mégis tovább roncsolunk.
A világ jónak látta megteremtésünk,
bizalmát adta, talajt a csírának.
Bűnbe hajolt létünk,
a világ bizalmát megköveztük.
érzésből fakadt bűneink,
végleg megmérgezik elménk.
örök bűn kapzsiságunk,
tarolunk, hogy több legyen értékünk.
örök bűn gyűlöletünk,
összetörjük faji morálunk.
szélesre húzott mosolyunk,
gyűlöletből kifakadunk.
tisztítsuk meg elménk!
Jót tételből akarjunk.
tisztítsuk meg lelkünk!
jó érzéssel fűtsünk.
Ne lássunk bánatot!
Osszuk meg kenyerünket!
Osszuk meg vígságunkat!
ne orozzon el a halál gondolat!
A Föld a mi bölcsőnk,
Adjunk helyet minden növénynek!
Adjunk helyet állatok ezreinek!
Adj még időt a Földnek!