Kereslek, sűrű erdökben, sárguló mezőkön,
hol mellettem csendben lépdel még az élet,
csend van, mélységes csend, csendben sóhajtok érted.
Tiszteletem a rozsdás falevélnek, melyeken lépdelek,
könnyeimet némán isszák, velem sírnak távolban a bércek..
Veled utazom mindörökre nyárból az őszbe, a hideg télbe
s ha eljön a tavasz majd csendben letérdelek sírod elébe.
Kondoros 2021 szeptember 26 Oláh Péterné Jantyik Erzsébet.
Kedves Erzsike!
Szép soraidhoz szeretettel gratulálok,
Magdi🌹🥀
Kedves Erzsike! Nagyon szépe versedet tetszéssel olvastam! Szeretettel Edit
Rzsike kedves, igen a vég: mindörökre szól.
Poétaöleléssel,
szeretettel
üdvözöllek:
FERI
Kedves Rita, Zsuzsa, Marika, Lajos köszönöm.
„ha eljön a tavasz majd csendben letérdelek sírod elébe”
Fájdalmas, szép sorok.
Szeretettel: Rita🌸
Kedves Erzsike!
Gratulálok szomorú-szép versedhez.
Szeretettel:
Zsuzsa
Nagyon szép sorokat hoztál! Gratulálok szeretettel: Marika
Kedves Erzsébet!
Nagyon szép ez a versed!
Gratulálok!
Lajos