Mindörökre

Kereslek, sűrű erdökben, sárguló mezőkön,
hol mellettem csendben lépdel még az élet,
csend van, mélységes csend, csendben sóhajtok érted.
Tiszteletem a rozsdás falevélnek, melyeken lépdelek,
könnyeimet némán isszák, velem sírnak távolban a bércek..
Veled utazom mindörökre nyárból az őszbe, a hideg télbe
s ha eljön a tavasz majd csendben letérdelek sírod elébe.

Kondoros 2021 szeptember 26 Oláh Péterné Jantyik Erzsébet.

“Mindörökre” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Erzsike! Nagyon szépe versedet tetszéssel olvastam! Szeretettel Edit

  2. „ha eljön a tavasz majd csendben letérdelek sírod elébe”

    Fájdalmas, szép sorok.

    Szeretettel: Rita🌸

  3. Kedves Erzsike!

    Gratulálok szomorú-szép versedhez.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  4. Kedves Erzsébet!

    Nagyon szép ez a versed!

    Gratulálok!

    Lajos

Szólj hozzá!