Semmi sem biztos…

Semmi sem biztos…

Semmi sem biztos a mostani világban,
ünnepre készültünk szerte az országban,
tilalmak uralják az emberek lelkét,
melyek bizony elveszik többek jókedvét.

Ők féltek éjféli misére elmenni,
és a családdal boldogan együtt lenni,
zárt ajtók mögött most csak reménykedni,
az emlékek között keserűn kutakodni.

Mert hányan vannak, akik be vannak zárva
a biztonságért, szabadulásra várva,
bíztatlak, hidd el nekem, mindig jobb ma így,
ők megfogadták, óvnak téged, ebben higgy!

Vigasztaljon, hetek óta falak közt élnek,
a kórházakban és otthonokban félnek,
csak a remény mehet ma látogatóba,
és néhány nap beszélgetés – telefonnal.

Mit mondjak, most én is panaszkodjak neked,
a kislányom gyermekotthonban bennrekedt,
elmaradtak a megszokott ölelések,
beszélni sem tud, jönnek a feledések?

Mi is várjuk már a boldog találkozást,
és remélem, nem lesz sok a várakozás,
így élünk és a gondozókat is féltjük,
védje őket is mi Istenünk, ezt kérjük!