Csillagként létezem
Nézz rám ki vagyok,egy földre hullott kopott szürke égikő ki itt lent nem ragyog.Rejtőzöm fényektől távol mert most az árnyék lett otthonom,
csend a társam s hideg lett halott testem rejtő koporsóm,ki rám talál tiszta szívvel,őriz majd talán mint ereklyét,talán kihunyt lelkemtől varázslatos csodát remél.
A csodát nem csillagok őrzik hanem emberi szivek,mi égi vándorok csak sodródunk sóhajok tengerében,itt ott megcsillantva fényünket,és őrködünk tünékeny álmaitok felett.Hideg ég fekete bársonyán milliónyi csillag ragyog, mégis lesz közöttetek kinek egy-egy közülünk fényesebben és szinesebben ragyog.
A külsőmet nézed,mely akár a kopott szürke kőzet,első látásra értéktelen kavics de nem tudhatod nem-e gyémántot rejt a belseje,félre dobod és elveszted vele a kincset.Nekem is volt álmom de múlt ködébe veszett rég, mára már magam lettem álom de nem tudom kié.
Nem félek a fénytől mégis árnyékba húzódva élek,a világ igy nem láthat és nem bánthat,még csak nem is tudja hogy létezem.Ha jő az éjszaka és a sötétség csendet teremt,lelkem ragyogni kezd,mikor a világ alszik csillagként létezem.Halvány a fényem többi csillag fénye közt, de őrködöm csendben álmok fölött.
„Halvány a fényem többi csillag fénye közt, de őrködöm csendben álmok fölött.”
Szeretettel: Rita
🌸