Szeptember utolsó napja – 2021
Köd borult tegnap reggel a tájra,
Napocska felkelt, ámde belátta,
nincs nagy hatalma a köd felett,
s ha majd mind felszáll a légben,
átveszi uralmát teljes egészen,
de tévedett,
mert a köd volt erősebb.
Késő estére megeredt végre
az égi áldás, mindünk reménye,
hangosan hullt a szomjazó földre,
hisz eddig nem volt elég belőle,
itta az esőt minden növényke,
jutott levélre,
törzsre, tőre, gyökérre.
Mára a szél jutott inkább szerephez,
felerősödve bújt levelekhez,
s rázza az ágakat, ingatva őket,
-bölcsőben ringatva, mint csecsemőket-
Levelek színe már tarka-barka,
Szeptembernek
utolsó napja van ma.
2021. szeptember 30.
Torma Zsuzsanna
Kedves Zsuzsa !
Versedből kiérződik a természet szeretete, sőt megkockáztatom , hogy sokat tartózkodhatsz benne. A növények között biztosan nagyon jól érzed magad s észreveszed a zt amiből hiányuk keletkezik. A z eső, szél,áldását is szépen lefestetted és nem emelted ki ártalmát. Mint az éhes ember ki t megszánnak a gazdagok, nem számít, ha csak száraz kenyeret kapott, Eszébe az jutott, égi áldás bölcsője érlelte valamikor a magot amiből készült a kenyér.
Sok szeretettel olvastalakgratulálok, Zsófi.
„s rázza az ágakat, ingatva őket,
-bölcsőben ringatva, mint csecsemőket-
Levelek színe már tarka-barka,
Szeptembernek
utolsó napja van ma.”
Így igaz. Szeretettel: Rita🌸