Esélytelenül

Esélytelenül

A múló perceket
számolom…
S várom, hogy az éjszaka
fényre vált,
kérem a rezgő csillagot,
a felkelő nap aranyát,
ne legyen hajléktalan
ez az érzés – fogadd be,
vidd magaddal egy élten át.
Féltéssel vegyes a fájdalom.
Felcsapó hullámának
cseppjei gördülnek le
arcomon, a beteljesült
szenvedélyt veled –
csak álmodom.
Elérhetetlenül
messze vagy…
soha nem akartál
megtartani,
képmás voltam – alkalom,
s a porrá zúzott esély
sikoltó zuhanását – némán,
összetörve, hallgatom.

Cobblah Ilona

“Esélytelenül” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Kitti, köszönöm a szavaidat…most vettem csak észre a jelenléted…bóklászva a feltöltött verseim között.
    Üdv.
    Ilona

  2. Kedves Ilona! Remek ez a vers! Szinte kézzel foghatóvá válik a sorokban a reménytelenség és csalódás hőfoka.

  3. Kedves horla51, köszönöm a figyelmet , szavaidat
    Szeretettel Ilona

  4. Kedves Ilona!

    Gyönyörű képekkel mutatod be egy be nem teljesült szerelem fájdalmát.

    Gratulálok!

    Lajos

  5. Kedves Ilona! Szenvedélyes, ugyanakkor lemondó versed átéléssel olvastam!
    Szeretettel: Gugi

  6. Kedves Vágány József, és Rita köszönöm szépen szavaitokat…
    Szeretettel
    Ilona

  7. “képmás voltam – alkalom,
    s a porrá zúzott esély
    sikoltó zuhanását – némán,
    összetörve, hallgatom.”

    Remek sorok.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!