Emlékedre

Emlékedre

Lelkem betűket rajzol a papírra,

édes fájdalommal van telítve húrja,

sír, zokog mint a hegedű hangja,

életem nótáját naponta papírra írja.

Ne fáj te szív, mert egyszer megrepedsz,

fehér papírosom majd vérvörös lesz,

tollamban megfagynak akkor a szavak is,

lelkem betűi hagyjatok pihenni kicsit..

Kondoros 2021 október 16 Oláh Péterné Jantyik Etzsébet.

“Emlékedre” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Erzsike!

    Szomorú, szép sorok. Nehéz feledni azokat, akiket szerettünk, talán nem is lehet, de legalább van kire emlékezni.

    Szeretettel: Rita🌸

  2. Drága Erzsike! Nagyon szép vers! Szeretettel Edit

Szólj hozzá!