Betonkockákba zárva
remélünk egy szebb napot,
pergő percekre várva,
pehelykönnyű holnapot.
Mindig a „majd” és a „lesz”
mázolják be falaink,
míg a kétely körbe vesz,
halványulnak álmaink.
A jelen perc így hal el,
illúziókba fojtva.
Észrevétlen sorvad el,
magát semmivé bontva.
És csak a beton marad,
az „egyszer” és a „holnap”
egyre távolabb szalad,
míg ábrándokká porlad.
Szia La Vie,
Köszönöm, hogy ismét nálam jártál. 😊 A helyzet az, hogy azért is olyan az utolsó versszak, amilyen, hogy tartsam a hét szótagos sorokat. Bár lassan azért tapasztalom, hogy ha nem jön természetesen a forma, akkor nem igazán szerencsés a tartalmat beleszuszakolni. Tehát nem érdemes görcsösen ragaszkodni a formához. De most akkor túlírt vagy nem teljesen megírt? 😅 Hát nem is tudom… mindenesetre köszönöm az észrevételt, elfogadom, hogy másként írnád, hiszen nem vagyunk egyformák. A hibáimból igyekszem tanulni, de sose kanyarodok vissza egy versemhez se, hogy átírjam, hanem mindig újabbakat és újabbakat próbálok. Persze ez nem jelenti azt, hogy egy adott témához ne kanyarodnék vissza, ha úgy adódik. De konkrét versek esetében úgy vagyok vele, hogy az valamilyen lett, majd meglátjuk, a következő, hogy sikerül.
Szeretettel: Ginko❄️
Szia Ginko! 🙂
Én így túlírtnak vagy nem teljesen megírtnak gondolom ezt a versed.
Ha az enyém volna, így nézne ki:
Betonkockákba zárva
remélünk egy szebb napot,
pergő percekre várva,
pehelykönnyű holnapot.
Mindig a „majd” és a „lesz”
mázolják be falaink,
míg a kétely körbe vesz,
halványulnak álmaink.
Csak a beton marad,
az „egyszer” és a „holnap”
egyre távolabb szalad,
s a jövőnk ábrándokká porlad.
Nem kell egyetérteni velem! 🙂
Szeretettel:
La Vie
Kedves Zsuzsa,
Köszönöm szépen, hogy olvastál és örülök, ha elnyerte a tetszésed. 😊
Ginko❄️
Kedves Ginko!
A “patópálság” jutott eszembe a versedről. Az örök halogatás közben elmúlik az élet. Gratulálok!
Szeretettel:
Zsuzsa
Kedves Kitti,
Köszönöm szépen az olvasást és örülök, ha ez a versem is elnyerte a tetszésed. 😊
Üdv: Ginko❄️
Kedves Mihály,
Köszönöm, hogy itt jártál és olvastál. 😊
Üdv: Ginko❄️
Nagyon jó ez a vers Adrienn. Szinte az egész élet úgy múlik el, hogy “majd holnap” lesz valami. Gratulálok a remek vershez!
Kedves Adrienn.
Gratulálok remek versedhez. Nagyszerűen érzékelteted a múló napokat, ebben a nagy metropolisban amiben élünk…
Mihály