Fázom,mert nem vagy itt,
jégcsapok az emberek is
halálra fagy a szó, a kép,
álomkönnyeimbe a hajnal beletép.
fázom, mert megverték lelkemet,
a sok hazug szó élve eltemet.
Ha legyőzöm a mát, a holnapot
már melegnek érzem, mert veled vagyok.
“Fázom” bejegyzéshez 8 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Gugi,
megrázó ez a versed, nagyon át tudom érezni.
A lelki fájdalom minden fizikainál gyilkosabb. Belül vacog az ember, és ritkán melegszik fel annyira, hogy elfeledje a fagyot.
Szomorú igazságokról írtál. Szerencsés, aki nem tapasztalta saját bőrén.
Szépeket kívánok neked! 🙂
Szeretettel: Kankalin 🍀
“fázom, mert megverték lelkemet,
a sok hazug szó élve eltemet.”………….milyen igaz .Rzsike.
Kedves Gugi! Nagyon szépen megírt versedhez gratulálok! Szép hétvégét kívánok, szeretettel Edit
“Ha legyőzöm a mát, a holnapot
már melegnek érzem, mert veled vagyok.”
Szeretettel: Rita🌸
Köszönöm, kedves Margit értékelő szavaidat!
Szeretettel: Gugi
Kedves Gugi!
“fázom, mert megverték lelkemet,
a sok hazug szó élve eltemet.”
Sokszor érzi így az ember. Annyira kevés az igaz szó!
Remekedhez gratulálok!
Margit
Kösz Kitti ! Még mindig ott tartok,hogy a begépelt verseimet átrakni, elküldeni tanulom és nem megy. Már többet rontottam, de nem adom fel.
Újabb verseimet direkt ide fogom gépelni.
Szeretettel : Gugi
Tetszik Gugi!