Ősz szinű világ

Ősz szinű világ

Isten tudja valahogy szép az ősz nekem,lágyan szerelmesen simogatja
lelkemet, a fájdalom nem mardos már inkább szeliddé csituló sajgás.
Érzéki finom meleg napsugár,halk dallamot suttogó zizzenő aranyszín
levél mely játékos pillangóként száll, búcsút rebbent szárnyaival s
vigasztal, ne búsulj mert búcsúzik a nyár hisz rád még annyi csodás
pillanat vár.

A természet most olyan mint szerelemtől megittasult festő,ezernyi
szinnel megfestett fák bokrok és meseszín erdők. Aranyszínű ruhába
öltöztetett fák akik szerelmes nőként nyújtják meztelenné váló
karjukat az ég felé,s itt ott piros-bíbor szinnel festi arcukat az érzéki
szenvedély.Az ember gyermekké vált lélekkel sétál a fák alatt,s éberen
álmodja a szines levelek pillagóként szállanak.

A természet leveti elnyűtt szines ruháját és tiszta hófehérre cseréli,
a hideg levegő sok sötét vonással kigyózó füsttel teli de mégis közelgő
karácsony illata érződik. Hát volna szív mely nem dobban meg ennyi
szépség láttán,mégha alant sóvárog is némán az éltető napfény után.
A szivárvány most elbújik és az ég kies szürke nem kék,alant a táj
hófehér mely jótékonyan elrejti minden elkövetett bűnét.

Angyalok suttogják legszebb álmukat,ne csak ablakodon át szemléld
az évszakokat,ha igazán élni akarsz lelkedben érezd az őszt és a tavaszt,
egyedül rajtad áll hogy életed végig nyár vagy tél kegyetlen hava és
hidege hívogat.S ahogy nesztelen léptekkel közelit a tél,a föld lassan
álomba szenderül és igy álmodja újra tavasz és nyár biztató üzenetét.
A szél jeges kézzel borzongat, de elég egy pohár a tavalyi óborból és a
jókedv óévet búcsúztat.