Egyszerű gyertyát vettünk,
de bizony nem keveset.
Nagyanyámnál gyertyákban
mérődött a szeretet.
Fehér nagy krizantémot,
olykor – olykor meg sárgát,
elsején szomorúan
néztük gyors hervadását.
Akkor még fagyok voltak,
nem a felmelegedés.
Egymáshoz halkan szóltak,
nem illett a nevetés.
Ezernyi gyertya égett,
néztek a csillagok.
A sírkertben meleg volt,
emlékezés, szívzajok.
Koszorúk fenyőgallyból
hagyományos kereten,
bogyók rajta, mahónia,
s tobozok a peremen.
Nem gránit, sem márvány, a
lényeg nem kövekben volt.
A kapcsolat számított,
az ima, élő s a holt.
Igaz és szép soraid értéssel és tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita🌸
Nagyon szép, meghitt vers! Gratulálok!
József
„Egyszerű gyertyát vettünk”, írod, s a versed is ilyen egyszerűen tiszta és szép. Gratulálok!
Szeretettel:
Zsuzsa