Gyermekkorom gyertyái

Egyszerű gyertyát vettünk,
de bizony nem keveset.
Nagyanyámnál gyertyákban
mérődött a szeretet.

Fehér nagy krizantémot,
olykor – olykor meg sárgát,
elsején szomorúan
néztük gyors hervadását.

Akkor még fagyok voltak,
nem a felmelegedés.
Egymáshoz halkan szóltak,
nem illett a nevetés.

Ezernyi gyertya égett,
néztek a csillagok.
A sírkertben meleg volt,
emlékezés, szívzajok.

Koszorúk fenyőgallyból
hagyományos kereten,
bogyók rajta, mahónia,
s tobozok a peremen.

Nem gránit, sem márvány, a
lényeg nem kövekben volt.
A kapcsolat számított,
az ima, élő s a holt.

“Gyermekkorom gyertyái” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. „Egyszerű gyertyát vettünk”, írod, s a versed is ilyen egyszerűen tiszta és szép. Gratulálok!

    Szeretettel:
    Zsuzsa

Szólj hozzá!