Sors-tréner

Az élet szép, bár teli van kínnal,
Gonddal: a Sors, vállra súlyos terhet vet,
Ember elé gátat emel, nagy hegyet,
Ugrat, mászat, rögös utat járat;

Edz egyfolytában, ám sosem áltat,
Úton, amelyre egyén rászületett,
Küzdés nélkül könnyedén végigmehet,
Térdre nem pottyan, könnyet nem hullat;

A szívét, lelkét sem bántja bánat,
Sosem ölt magára gyászruhákat:
-S, hogy a nyűg hasztalan, nekem, mondjátok?

Hisz tény, örökös jó gyengít, földre tol,
Erőtlent, életképtelent fial,
Míg a nehézség okít, acéloz.

2021. szeptember 16.
/ Szerző: Putterer Magdolna Léna /

“Sors-tréner” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. “Hisz tény, örökös jó gyengít, földre tol,
    Erőtlent, életképtelent fial,
    Míg a nehézség okít, acéloz.”

    Így igaz, ahogy mondani szokás, ami nem öl meg, az megerősít.

    Szeretettel: Rita🌸

  2. Szép, elgondolkodtató versedhez szeretettel gratulálok.

    Zsuzsa

Szólj hozzá!