Süvít a szél,
egy régi ismerős
köszönt felém.
Hív tarcsak vele,
De még nem mehetek.
Kérem várjon!
Várja meg
az utolsó kenetet.
Akkor megtérek hozzá,
S együtt pihenünk.
Ha érdemlem,
a mennyben
Hanem,
A pokol tüzében!
….
Süvít a szél,
egy régi ismerős
köszönt felém.
Hív tarcsak vele,
De még nem mehetek.
Kérem várjon!
Várja meg
az utolsó kenetet.
Akkor megtérek hozzá,
S együtt pihenünk.
Ha érdemlem,
a mennyben
Hanem,
A pokol tüzében!
….
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Rita! Igen igaza van viszont vannak olyan dolgok amiket sokkal könnyebb feldolgozni ,hogyha leírjuk őket.
Mert talán az irodalom az egyetlen, a művészet bármely formája az egyetlen ,amely talán még a halált is megszépíti, az életet és mindazt ami ezen a világon van ami körülvesz minket, talán a művészetek az irodalom a festészet a költészet a zene a tánc, ezek azok amik megszépítik az életünket mert ezek azok a dolgok amik megmaradtak a maguk tisztaságában.
Legalább is èn így gondolom,ès így is èrzem.Persze mindenkinek szíve joga másképp vélekedni.
(Bocsánat ,hogy ennyi sokat írtam!)
Tisztelettel és szeretettel: Orsolya💐🙂👋
Tisztelt Éva, Zsuzsa!
Nagyon szépen köszönöm a hozzászólást és a kritikát is, mindig szívesen fogadom ha tudok belőle tanulni és általa fejlődni. Teljesen igazuk van azt hiszem, sőt biztos vagyok benne, hogy a helyesírásom on van még mit csiszolni és valószínűleg nem csak azon.
Szeretettel ès tisztelettel:Orsolya, 🌹🙂👋
A hangulata a versnek szerintem is jó, a hibák… sajnos igaz, és a várjon után nem kell felkiáltó jel ebben az esetben.
Kedves Orsolya!
A versed tetszik, de vannak hibák, melyeket nem szabad elkövetni. “Tarcsak” helyesen: tartsak. “hanem” itt külön írandó: ha nem, a vesszők is hiányoznak.
Szeretettel:
Zsuzsa
Egyszer eljön a mi időnk is, addig maradnunk kell.
Szeretettel: Rita🌸