(5. Remény)

De ha nem,
akkor mit tegyek?
Feladtam volna
èn már mindenemet,
Egyetlen jó èrt,
Milliónyi őszinte szép
szempár ért.

Ó remèny!
Te maradtál minden kincsem.
Szenvedéllyel hiszem,
hogy nekem is van még hely
az élőknek sorában,
mert nem akarom többé járni
az idegek táncát,
sem önmagamban,
sem másban.

Ordítok,
szinte már fáj,
Állj fel!
Külügy!,
Te halott vészmadár.
….

“(5. Remény)” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!