Indián nyár

Indián nyár

Add tudtomra, de ne siess.
Csak ölelj át lágyan, s engedd,
hogy sütkérezzek – szelíd szemed
meleg sugarában.
Vágyódjak – míg kezed kezemig elér,
miközben mindkettőnk múltja,
már elenyészett regény.
Karolj át csendesen – e hevülő lázban,
mert tudni szeretném,
hogy lobban még érzés az indián nyárban.
Érezzem pulzusod viharát.
Utazzunk együtt a misztikus mában,
hol szivárvány terít ránk fátylat,
s az idegszálak húrjain,
boldogság ihlette szonáták rezonálnak.

Cobblah Ilona

“Indián nyár” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Kedves Kustra Ferenc József, köszönöm értékelő szavaidat
    Szeretettel Ilona

  2. Ilona kedves, nagyon jó a gondolatsorod és jó a levezetésed is. Jó, ha mondom = 5*
    Poétaöleléssel: csak gratulálni tudok!
    Üdvözöllek – Feri

  3. Ez nagyon szép, kedves Ilona!

    Ilyen nyarakra vágyunk a mában!

    Gratulálok a vershez!

    Lajos

  4. Kedves Gugi… köszönöm a kis emlékezésed… méltató szavaidat …igen az érzelmeknél nincs korhatár…..valami ilyesmi adta az ihletet a vershez is…
    Szeretettel
    Ilona

  5. Kedves Ritám , köszönöm szépen jelenléted versemnél
    Szeretettel Ilona

  6. Ismét egy csodálatos lírai vers, örülök, hogy olvashattam. Szeretettel: Éva

  7. Kedves Ilona! Annyira érzelmes,behangolt,vágyakozó a versed, hogy nem kétséges: lobban még érzés az indián nyárban.
    Eszembe jutott 80 éves nagyapám legendája, aki csókolózva ment az utcán,az emberek kuncogtak a hátuk mögött,mire ő:
    TI sosem voltatok fiatalok?
    Szeretettel olvastalak: Gugi

  8. Kedves Ilona!

    Nagyon szép, finoman fellobbanó érzések jelennek meg a versedben, gratulálok.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  9. “Karolj át csendesen – e hevülő lázban,
    mert tudni szeretném,
    hogy lobban még érzés az indián nyárban.”

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!