Nagyapám

Nagyapám szenet hordott – magas volt, szálkás és erős
még öregen, betegen ősz fejjel is
sokat ivott, egyszer részegen aludva találtuk a fűben
otthon atlétában ülve magyarázott a családnak,
és nekünk gyerekeknek
fociról, tudományról, és az életről
közben szívta a cigit, és itta a bort
szállt a füst, szálltak a szép szavai.
Én lediplomáztam, irodában dolgozok,
nem iszok sokat, és nem tudok már
úgy beszélni a világról, mint Ő.

“Nagyapám” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Másként éltek az emberek, és azóta valami, amit csak ők tudtak eltűnt a világból. Nekünk minden kevés ma már, nekik a kevés is elég volt, az életnek örültek igazán. Szép sorok, gratulálok!

  2. “Én lediplomáztam, irodában dolgozok,
    nem iszok sokat, és nem tudok már
    úgy beszélni a világról, mint Ő.”

    Remek sorok. Tetszett, hogy nem a lenézés, hanem az elismerés érződött ki a sorokból az egyszerű nagypapa iránt.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!