Elköszön az Ősz

Halovány napsugár játszik az árnyékkal,
hűvös szellő falevelet kerget,
fák között az erdő sűrűjében,
csodák és rejtelmek tanyáznak időtlen.
Messze távol deres a határ,
tó felett szürke köd szitál,
Ősz fázós tekintetében a néma csend,
arany lombok alatt,
mély álmokat rejt.

“Elköszön az Ősz” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Enikő,
    Bár mostanában jobban kedvelem a szabályosabb formájú verseket, de ezt el is engedem, mert nagyon szép képeket és hangulatokat vonultattál fel. 😊
    Ginko 🍂

Szólj hozzá!