Megáll a lágy szellő, s csenddé válva,
leül a szép Balaton partjára.
Felsóhajt egy csillag,
zizegve elillan,
beleesik a Balaton habjába.
A homokban mezítláb sétálva,
magához ölel a csend: nem bánja.
A lehullott csillag,
akár a méz: csillan,
egy kiskacsa úszik oda, s csodálja.
A tekintetem tőlem elmászva,
a kiskacsához megy, s pásztázza.
Szemében langy szikra,
csőrében egy inda,
lelkének fénye kiült a hajtásra.
Szárnyai alatt egy világ omladozik,
pilláim alatt a lelkem szertefoszlik.
A tóba hullott csillag mégis sugárzik,
Gyorsan tekerjük fel, mielőtt szétmállik.
Mert a csillagsugár, a csillagsugár:
az aranyfonál,
mellyel összevarrjuk a világot,
s összevarjuk a lelket.
Ha fáj. Ha kell.
Kedves Kitti!
Nagyon köszönöm szépen, örültem, hogy tetszik az első három versszak. 🙂 S már elkezdtem átírni olyanra, hogy megtartsa ezt a formát, csak kicsit gondban vagyok még vele, de mindenképpen dolgozok rajta. 🙂 Nagyon köszönöm az észrevételt!💗
Kedves Lívia!
Élvezettel olvastam versed első három versszakát. Valami pazar rendben jöttek a lágy szavak, a történet egybe állt, szinte éreztem, ahogy a következő ritmus ring velem és a rímek szintén egységbe állva jöttek szépen AABBA. Különös élmény volt, valóban kaptam a verstől pluszt. 10-10-6-6-11 , újra és újra. Remek volt! Aztán hirtelen megtört a varázs, mintha egy egészen más verset olvastam volna tovább. Elmúlt a varázs és a lebegés, amit addig éreztem a versedtől és lezuhantam a földre. Nyilván értem a mondanivalót, csak azt nem, hogy miért vált el minden az alaptól, a kezdettől. Világos, hogy a téma ott vált egyet, a belső béke felbomlik és omló világ képe rémlik fel, miközben a csillag tovább fénylik. De ha tovább fénylik, a világ nem omolhat össze és nincs vége semminek, csupán egy rossz gondolat elég ahhoz, hogy így érezzen valaki és megborítsa a rendet, az egységet, a nyugalmat és szépséges érzéseket, mint te a versed végét az utolsó két versszakkal.
Kedves Gusztáv,
Köszönöm szépen, átjavítom! 😊
Kedves Lívia! Szép idilli képből indulsz, de beleszövöd a lelkek bajait is: hisz csillagsugárral kellene orvosolni a világot.
Ezért javaslom, a végét így fejezd be: …összevarrjuk a lelket. Ha fáj. MERT kell.
Szeretettel: Gugi
Kedves Ginko,
nagyon-nagyon megtisztelő, hogy elolvasta, köszönöm szépen, s boldog vagyok, hogy tetszik!🥰
Kedves Lívia,
Megjelent előttem a nyári Balaton képe, ahogy a fodrozódó vízen játszik a napfény. Aztán érdekes ahogy a küldő képeket átvezeted a benső világba.
Barátsággal: Ginko 🍂
Drága Rita!
Nagyon köszönöm, nagyon örülök, hogy tetszett! 🙂
Érdekes, misztikus, szép soraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita🌸