Két kéz
Két különálló kéz vagyunk,
párt keresünk, vándorlunk.
Egyedül csak céltalanul
bolyongunk, eltévedünk.
Megtévesztenek minket
más párért kutató kezek.
Egymást csapjuk be,
majd némán hallgatunk.
Vándorlunk és belebotlunk,
elveszítünk és megtalálunk.
Megtalálunk és kételkedünk,
nem vesszük észre mert félünk.
Hiszen nem láthatjuk előre,
hogy mi lesz még a jövő.
Nem ismerjük a másik múltat,
a párhuzamos életút rejtett.
Bennünk örökös kérdések dúlnak,
a felismerés után jön a küzdelem.
A megtartás, a megmaradás,
az összefonódás, a belekarolás.
Küzdelmes, de boldog a szerelem,
ha megtaláltam már el nem vesztem.
Mert holtomiglan holtodiglan,
közös a sír, közös a halál.
Írta: Forgács Enikő Rita
Dátum: 2021.11.11.
Kedves Kitti!
Sajnálom, hogyha magadra vetted, de véleményem szerint:
1. nem volt a mondandómban semmi kivetnivaló,
2. akinek nem inge nem veszi magára,és
3. hogy szólna rólad, amit írtam, ha nem is ismerlek és azt sem tudom ki vagy?
Ezeken gondolkozz el legközelebb mielőtt megsértődsz rám. 🙂
Ha nem olvasol engem többet nem baj.. Csillagok hullnak, majd jönnek újak.
Üdv.: Enikő🌺
Én a versről írtam. Te rólam. Nincs helye személyeskedni egyetlen hozzászólásban sem. Nem kell sajnálni , sőt! Kikérem magamnak! Nem az én szerelmi életemről volt szó, hanem a versről. Bár többet nem fogom olvasni a tiédet, az biztos.
Kedves Kitti!
Sajnálom, hogy így, ilyen egyoldalúan és negatívan látod a szerelmi életed. Tudtad, hogy amire sokat gondolsz azt vonzod be magadnak?
Nincs párom, de hiszek az élethosszig tartó szerelemben. Elvégre ez régen is létezett, mert a házastársakat egy sírba egymás mellé temették.. Erre vonatkozik a zárás és az utolsó két sor. 🙂 Talán ha kicist többet fejtegetnéd a verseimet vagy jobban értelmeznéd őket, akkor jobban értenéd mit írok.
De semmi baj, ez nem teljesen kiaoktatás. Sokkal inkább tanács volt a részemről. Egy verselemző vagy olvasó sem tudja azt 100% -ig pontosan, hogy a költő mire gondolt, amikor azokat a szavakat vagy sorokat, versszakokat vagy a vers egészét írta. De semmi baj. 🙂 Nyilván ahány féle ember, annnyi féle értelmezés létezik, mert mindenkihez külön-külön szól a vers.
Köszönöm a hozászólásodat!
Legyen szép napod!
Üdv.: Enikő🌺
Kissé illuzionista hangulata van a versnek, már ami a zárást illeti. A realitás ugyanis egészen más, még akkor is, ha rátalál valaki a nagy szerelemre. Mint vágyálom, természetesen reális. Mindannyian pont ilyen párkapcsolatra vágyunk. Mégis mi az, ami miatt folyton kibicsaklik? Nos, hát pontosan az idő, ami alatt két ember változásai soha, vagy igen ritkán fut párhuzamosan. A változásokhoz alkalmazkodni pedig szintén kell valami spiritusz, hogy a megszokás és biztonságtudat erejét ne törje át mégis az a vágy, hogy holtomiglan? Holtodiglan? Úristen, dehogy is!
Kedves Rita!
Köszönöm. Örülök, hogy tetszett a versem.
Üdvözlettel: Enikő🌺
“Küzdelmes, de boldog a szerelem,
ha megtaláltam már el nem vesztem.”
Bölcs eszmefuttatásod tetszéssel olvastam. Érdemes megtartani az igazit.
Szeretettel: Rita🌸