MÁRTON NAPJÁN

MÁRTON NAPJÁN

Márton napi vigalom
Liba van az asztalon.
Márton bátyám siratja,
Torkát borral locsolja.
Márton bátyám
Olyan legény
Feszül hasán
A melles kötény
Fénylő bársony
Az ülepén
pohár bor, kötény, Cájg nadrág
mindenik erőt ád…
Márton napján
Libát eszik
Kóstolgatja új borát
Megkínálja jó borivó
Barátját
Az Isten tartsa meg a
Szokását.

Gondolataiba mélyedve
nevén elmélkedve
maga előtt látja
a római katonát,
Védi a kolóniát,
ki a koldusnak
alamizsnát ád
s kettévágva köpönyegét
felruházza a mezítelent
meztelen voltam s felruháztál
Jézust követvén
ez a hitvallás
a püspökség nehézkes bajaitól tartva
ólban bújik el
a hívságtól félve.
libák árultak el
hangos harsogással
alárendelted életed
a hithű világnak
s egyházának.
utánad lohol
ezerhétszáz éved,
a hit , s a remény.
a masinán fől már
a nyakleves, s a ludaskása,
punya sül a remben,
Libasült illata árad a légben,
asztalon áll a jóféle kadarka
vidám vendégre várva.
fehér abrosz, vörösbor
mindjárt rám kerül a sor.
csak egy liter kadarka kell
hogy az ember ne törődjön semmivel

2021. 11 11.

“MÁRTON NAPJÁN” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Vendi!

    Egy csokorba szedted a vigasságot és az egykori drámát, mikor a libák gágogása árulta el a katonát. Érdekes ez a legenda. Tetszéssel olvastam soraid.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!