Megállt a szél, nem zenél,
nem reccsen a falevél,
együttérzően hallgat,
csendesen veled ballag.
Társad e szomorú sétán
ott áll melletted, csak némán,
érzi fájó szíved dallamát,
érti reszkető ajkad szavát.
Kitaposott ösvény s utak,
fel-alá járkáló nők s urak,
hatalmas márványon lista,
díszes betűk, név és minta.
Szép virágot elhelyezik,
gyertya lángja fényesedik,
összefonódik a sok kéz,
millió tekintet az égre néz.
Ereszkedni kezd az éji lepel,
ki minden lelket hazaterel,
még mindig fáj a gyász,
arcodra dermed a fohász.
Nagyon szépen köszönöm az olvsást!
Szomorú séta a temetőben, teli bánattal, fájdalommal!
Átéléssel olvastalak!
Üdv: Gugi
Meghitt, szép soraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita🌸