Amikor el kell mennem

Amikor el kell mennem…

Amikor el kell mennem,
akkor ne fájjon a szívem,
mert hiányoznék tán nektek,
itt hagyom hát derűs lelkem.

Fogadjátok azt most híven,
mert tudom, majd ezt kell tennem,
hogy veletek legyen mindig,
így bátorítson a sírig.

Derűm a gondodat űzze,
örömöt nyakláncba fűzze,
a könnyeket messze küldje,
éltessen szerelem tüze!

Szeretetem mindig öleljen,
a védelmem is kövessen,
ha dideregsz, az hevítsen,
jókedvem veled nyerítsen!

A csalódást elfelejtjük,
a bánatot elkergetjük,
a magányod széppé tesszük,
csak a jóra emlékezünk.

Utadat együtt keressük,
az életet csak szeressük,
ha megbotolsz és elesnél,
veled vagyok, ha keresnél.

Hiszen barátok lelkeink,
közösek már a terveink,
ha a hit lassan elfogyna,
azt az Isten majd pótolja.

“Amikor el kell mennem” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Nemes lélekre vall a vers gondolatisága.

  2. Gratulálok a szép gondolatokhoz.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

Szólj hozzá!