MÉG ITT VAGYOK

MÉG ITT VAGYOK!

Elvesztettem tegnap valamit,
ami egészen tán sosem volt enyém
Egy újabb versem tűnt a semmibe
Méla szomorúság költözött belém
Régebben, nem történt ilyen velem,
bár az élet olykor sok pofont adott
Lökdösött és tépett – nem kímélve
Sárba tiportak kegyetlen hajnalok
Szegény memóriám bánja ezt ma
Oly érzékeny, gyönge, és túl kopott
Vigyen el minden rosszat a devla,
amit a bűnöktől, titokban ellopott
Elvesztettem a betűket, szavakat,
és a fennkölt hangú költői rímeket
Ostorozhatnám most ezért magamat,
de aki ily’ bárgyú, az vajon mit tehet?
Nincs rejteke az elszökött tudásnak
a sötét agyban rejlik vékony gyökere
Könnyen eltépi egy stressz-hozta bánat
bár szegény poéta egy életet öl bele.
A múlt szürke kérgét nem töri át napfény
Elkopnak a vad színek, és finom illatok
Onnan tudod, hogy mi voltál, s mi vagy még
Ha, szívből kiáltod az égre: Még itt vagyok!

Fontaines,2021.október 03. F.R. Vadvirág

“MÉG ITT VAGYOK” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Rózsa ez remek vers… azt hiszem sokan jártunk már hasonló cipőben.. én nem rég….alig tudta egy rendszergazda visszavarázsolni a gépen…
    Szeretettel Olvastalak
    Ilona

  2. Minden kedves olvasómnak szeretettel köszönöm őszinte, értékes hozzászólását. Nagy ölelés Vadvirág

  3. Szia Rózsa! Na, nekem is eltűntek verseim és engem is megviselt. Viszont annak örülök, hogy ilyen remek verset írtál. Tartalmas, nagyon jó vers ez, többször is átolvastam. Semmi féle bárgyúságot nem fedeztem fel. Üde, gördülékeny, tartalmában összefüggő érzelmi síkon futó remek szabadvers, amihez gratulálok!

  4. Remek vers, Vadvirág, nagyon tetszett!

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  5. Vadvirág…ez a vers nem egy elkopott elme szüleménye…..remek összefoglalása inkább a múló időnek…
    Szeretettel Ilona

  6. Bár végig pesszimisták a soraid, a végén mégiscsak megérkeztél a jelenbe és belekiáltottad, hogy itt vagy. Nagyon helyes.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!