A természet esszenciája

A természet esszenciája

Zúzmara szitál a tó felett.
Utolsót csobban a csacsogó víz,
hangjában rekedt akkordokkal,
lassan jeges álomba ring.

Kopár fák között ólálkodó csend.
Vállán áttetsző ködlepel,
az alkony dülöngélő árnyaira,
a lebukó nap fénycsókot lehel.

Forradásos arcát rejti a föld.
Gyászruhás varjak az ég hullámhosszán,
egy eltévedt madár raj rikoltva mulat,
a hólepte felhő csúszdán.

Gördülő dércseppek imbolygó hada.
Bujkál a szél verte – gyér fű között,
festő palettáját összerakta –
a nyár is délre költözött.

Cobblah Ilona

“A természet esszenciája” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Gugi, köszönöm szépen a rám szánt időt, szavaidat.
    Szeretettel
    Ilona

  2. Kedves Kitti , köszönöm szépen a véleményed
    Szeretettel
    Ilona

  3. Kedves Ilona! Sikerült a változás esszenciáját képekben bemutatni.
    Szeretettel: Gugi

  4. Kedves Ilona! Versed tartalma és képei lenyűgöztek. Nagyon szép!

  5. Gyönyörű költői képekkel idézted meg a természet változásait. Nagyon tetszett, gratulálok.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  6. Kedves Ilona,
    Azt hiszem ebben minden benne van, ami egy novemberi természetverseben benne lehet. Szépek benne a csendek és a hangok. 😊
    Ginko🍂

  7. “Gördülő dércseppek imbolygó hada.
    Bujkál a szél verte – gyér fű között,”

    Kifejező, remek sorok. Akár mást is kiemelhettem volna, mert mind ilyen.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!