Anyám te örökké élni fogsz?

Anyám, ugye te örökké élni fogsz?
Válaszát a csend görcsösen uralta.
Ügye nem halsz meg, amíg meg nem növök?
Anyám lelkét a kérdés megzavarta.

Hogyan halhatnék meg kicsi gyermekem?
Mindezt már meg is beszélted? Kérdeztem.
Hirtelen nem tudta mire gondoljon.
Kivel? Tette fel a kérdését nekem.

A Mindenható Istennel, mondtam én.
Nem megbeszélni kell szólt, hanem kérni,
a gyermekek kérését meghallgatja.
A válasz elől ő ki akart térni.

Nekem is van feladatom, gondoltam,
de még a húgomnak is kell kérnie,
hiszem, hogy az én kérésem kevés lesz.
Ennek sürgősen meg kell történnie.

Istent kérd, hogy anyánk sokéig éljen,
mondtam a négy éves kicsi húgomnak.
Lehet, hogy nem is tudta, miről van szó,
de helyeselt, ő is ezt tartja jónak.

“Anyám te örökké élni fogsz?” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Kitti!

    Már régebb óta próbálkozok azzal, hogy hozzászóljak véleményedhez, de sajnos nem tudom, miért nem sikerül csak ritkán és hosszú idő után.
    Meglepő, de igaz mennyire eltérő a felnőtt és gyerek lélek, ezért fontos, hogy gyerekként tudjunk gondolkodni. Egyébként ez igaz történetként íródott.
    Köszönöm, hogy olvastad versem.
    Szeretettel: Éva

  2. Lám, mitől retteg egy kisgyerek… Igazán aranyos vers.

  3. Kedves Rita és Zsuzsa!

    Köszönöm kedves szavaitokat.
    Szeretettel: Éva

  4. Kedves Éva!

    A tiszta, őszinte gyermeki kívánságoknál nincs szebb. Nagyon jól megfogalmaztad. Gratulálok!

    Szeretettel:
    Zsuzsa

Szólj hozzá!