Látomások

Hangod hallom, szólítasz,
úgy látom a völgyben bólintasz.
Gyötörnek látomások,
hívás nélkül is veled járok.

Hajnalban rád gondolok,
oldhatatlan hálókat fonok.
Hamarosan süt a Nap,
fürösztő fénye el nem apad.

Lemegy a Nap, elköszön,
gondolatom már halott öröm,
magány csendje borul rám
Eljössz hozzám a várt nyár után?

“Látomások” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Gusztáv!

    Köszönöm, hogy leírtad véleményed.
    Szeretettel: Éva

  2. Kedves Éva! Vágyakozással és hűséggel teli versedet jó volt olvasni!
    Szeretettel: Gugi

  3. Kedves Zsuzsa!
    A következő beküldött versemben kapsz választ rá.

    Szeretettel: Éva

  4. Fájó emlékezés a régi kedvesre, vajon mi lett a folytatás?

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  5. “magány csendje borul rám
    Eljössz hozzám a várt nyár után?”

    Nehéz a várakozás.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!