Mint a felkelő Nap…
Mint a felkelő Nap, úgy érkeztél
fényesen, bíztató ragyogással,
melengetted a fáradt lelkemet,
érted vagyok már rajongással.
A remények adtak nekem erőt,
úgy vártalak évek hosszú során,
magam se hittem, lehetek nyerő,
siettem, és ne érkezzem korán.
Lassan mentem, el ne riasszam,
éreznem kellett az öröm ízét,
készültem, és ne legyek mihaszna,
hogy fogadni tudjam annak hírét.
Elém jöttél, nyakadba borultam,
majd bicódat lelkesen követtem,
autómmal nyomodban gurultam,
éreztem, már nem vagyok réveteg.
Adamecz László
Drága Kitti!
Meg vagyok lepve, fent nincs jelzés a látogatórol.
Az jó, hogy szívesen olvastalak, bicó-„camping”
Kedves Ginko és Gugi!
Köszönöm figyelmeteket, véleményeteket.
Azért a közös megszóltás, mert tetszik: Ginkóba és Gugolás hasonlóság.
Szeretettel:Laci
Drága Kitti!
Megvagyok lepve, fent nincs jelzés a látogatóról.
Az jó, hogy szívesen olvastalak, bicó-„camping”
Kedves László! Igaza van Ginkónak, jó indítású versed vége elmegy a hétköznapi sivárságba.
Másként jó is, szép is lehetne. Üdv: Gugi
Kedves László,
Ez teljes mértékben szubjektív vélemény lesz, minden személyeskedést mellőzendő: az erős indítás után a végére valahogy kimerül a vers, pedig egyáltalán nem lenne rossz, csak nem is tudom, az utolsó sorok lehúzzák, legalábbis szerintem.
Barátsággal: Ginko🍂
Lacikám, szívesen olvastalak. De mi az a bicód?