Hiénák közt idegen a jámbor
acsarkodva nézik.
A friss vér szagától beindul az állat.
Tépik marják, több sebből vérzik
Nincs pátosz, csak közöny, és semmi sajnálat.
Szürke, sivár, bánatos az este,
cikázó fényekkel az utakon.
A pláza ajtaja szédülten forog.
Maszk mögé rejtett sorsok, jókedv, utálat?
El- el kapott tekintetekből kutatom.
Advent közeleg, érzi-e valaki még,
Hogy ki a Megváltó, és mikor jön el.
Az ünnep csak színjáték, lélek-vígasz?
Érdemes volt egyszer születned ó gyermek,
S értünk meghalnod valaha rég…
Kiáltani volna jó, de inkább hallgatok.
Hamis a szó, bort vízzé prédikál.
Ökölbe szorul a baráti kézfogás,
új Káinokat teremt a gőg, a kapzsiság.
Így téritenek báránybőrbe bújt farkasok.
„új Káinokat teremt a gőg, a kapzsiság.
Így téritenek báránybőrbe bújt farkasok.”
Remek sorok. Szeretettel: Rita🌸
Szerintem is kitűnő a vers. Nem a szokásos oldalról közelíti meg az Adventet, és a karácsonyi születés témáját. Méltóak vagyunk e erre a születésre? Azt hiszem bármilyen közönyös és hideg is a világ rengeteg embernek ad a hit erőt, már csak értük is érdemes. Gratulálok!
Nagy igazságok vannak a versedben Barna, nekem a vers egésze is nagyon tetszik. Szabad vers, egyetlen szabályosság benne az első három sor megegyező rímképlete, ami végigfut minden versszakon.