RADNÓTI EMLÉKÉRE

RADNÓTI EMLÉKÉRE

Bágyadtan ültem és vártam a napon,
Süket és – vak fiatalon
Az ágyúszót figyeltem éberen,
Tombolt köröttem a történelem.
A háború hatalmas torka
Milliókat nyelt el magába.
Míg én, kis senki, méláztam magányba’
Egy költő belehullt a halálba,
Kinek szép sorain át ízlelem,
Milyen mély, örök, élő a szerelem.

“RADNÓTI EMLÉKÉRE” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. „Kinek szép sorain át ízlelem,
    Milyen mély, örök, élő a szerelem.”

    Tetszéssel olvastam szép megemlékezésed.

    Szeretettel: Rita🌸

  2. Kedves Éva!
    Én is nagyon tisztelem, főleg a műfordításait, de természetesen a verseit is. Kár volt érte, nem kellett volna így történni, ha hallgat a más lehetőségekre. Magdi

  3. Radnótit sokat szavaltam. Bármihez nyúlt – témában- gyönyörű sorok születtek tőle, legyen az szerelmi líra, vagy a haláltábor pokla. Gratulálok szép versedhez! Éva

Szólj hozzá!