Csalódás

Csalódás

Oly messze távolodtál tőlem.
Sokáig róttad utad a közönnyel,
pedig kitártam újra – bereteszelt
szívem kapuját, bizonyosságát adva,
hogy észre vedd, örökké tart
ez az érzelem veled.

Sokszor hajítottad tűzbe a gyengéd perceket.
Hamuval betemetve, vágy indákkal
gúzsba kötve, agyam labirintusából
kiszabadulva hallom sikolyukat –
minden hamis, ne higgy, nem őszinte.

Foszlányokra szakadt felettem az ég.
Színtelen könnyek siratják az árva holnapot,
összeszűkült mellkasomban eláll a lélegzet,
s látom a boldogságot megsemmisülni,
hajótörött szívemmel el süllyedni
a csalódás hullámaiban.

Cobblah Ilona

“Csalódás” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Kedves Pór Edit, nagyon szépen köszönöm, viszont kívánom én is, legyen nyugodt békés ünnepünk…elég zaklatott időszak van mögöttünk
    szeretettel
    Ilona

  2. Kedves Ilona! Nagyszerű versedhez szeretettel gratulálok! Áldott Adventi Ünnepeket kívánok! Edit

  3. Oláh Péterné Jantyik Erzsébet, köszönöm szépen a véleményed
    Szeretettel
    Ilona

  4. Kedves Ilona!
    Gyönyörűen megírt, szomorú versedhez gratulálok!
    Együttérzek veled!
    Marica

  5. Kedves Ginko… köszönöm az elismerő szavakat
    Szeretettel
    Ilona

  6. Átérzem csalódásod, szép vers. Ezt a sort külön kiemelném: “Foszlányokra szakadt felettem az ég” nagyon képies, tetszik.

  7. Nagyon szépen írtad le ezt a legundokabb érzelmet, a csalódást. Valóban, ezen csak sírni lehet, bár nem nagyon érdemes. Átéreztem a csodaszép versed.

  8. Meghatóan szépek kedves Ilonka a képeid, fájdalommal átszőtt soraid. Szeretettel: Éva

  9. “Foszlányokra szakadt felettem az ég.
    Színtelen könnyek siratják az árva holnapot,”

    Szomorú, fájdalmas szavak.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!