Szép vers

Szép vers

Már lehullt az utolsó levél,
A kopasz ágakon hűvös szél zenél.
Sárgahasú cinkemadár kéri első magjait,
Eső áztatta faágon tengeti a napjait.

A vén vándor is megpihen fakó kunyhójában,
Megkongatja, van- e bora hordója aljában.
Öreg kályhája tetején teavizet forral,
Csipkebogyót gyűjtött bele, jó lesz majd a borral.

Tarisznyája aljában van még szalonnája,
Ilyenkor a vándorpatkány a legnagyobb komája.
Kétlábon meredve bámulja ételét,
S a derék szívű, jó embertől megkapja a felét.

Hajnalban a deres ágak közt a sápadt hold figyel,
Száraz avar közül párat a hideg szél visz el.
Feloszlani látszik a köd, az ég is lassan tisztul,
Korgó gyomrú róka koma a falu felé indul.

Besurran az udvarokba, a rosszul zárt akolba,
Talán begyűjthet valamit a szűkösebb napokra.
Odvas tölgyfa tetejéről egy kövér bagoly figyeli,
De hazatalál, mire a nap az égbolt alját színezi.

Olyan az ősz, mint síró gyermek, ki az egereket itatja,
Minden egyes könnycseppjével az elmúlt nyarat siratja.
De hiába is záporozik esőcseppek hadával,
Nem tud ő sem megbírkózni decembernek havával.

Mert eljött a december, a vadnyúltappancs fázik,
A megfakult, kopár tájon hópihe cikázik.
Vakmerően tapos bele télapó a hóba,
Mosolyog a bajsza alatt, ha az ünnep kerül szóba.

Ott lapul a puttonyában hit, remény és szeretet,
Adjon az ég boldogságot, békét, s ne csak keveset.
Tiszta szívetek szikrázzon, mint Adventkor a gyertyaláng,
Hullócsillag színesítse a legszebb ünnep hajnalát!

“Szép vers” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. “Tiszta szívetek szikrázzon, mint Adventkor a gyertyaláng,
    Hullócsillag színesítse a legszebb ünnep hajnalát!”

    Így legyen!

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!