Mindig várod…

Mindig várod…

Mindig várod, ami esedékes,
előbb a hajnalt napsütéssel,
madárdallal, csicsergéssel,
reményteli nevetéssel.

Útnak indulsz bizakodva,
talán majd e nap meghozza
a beteljesületlen vágyakat,
s végleg elűzik az árnyakat.

Fényben úsznak a tájak
benned még homály van,
az hiányzik, ki kezedet fogja,
lelked szorítását feloldja.

Csalódásból nincsen hiány,
sajnos ma még sok a zsivány,
nem gazdag ő, tán csak hiszi,
abban bízik, szíved viszi.

Hát mondom, csak annak add,
ki szemével őszintén simogat,
kinek ünnep az érkezésed,
hiányod neki a vezeklése.

Bízz, hogy hamar szembe jön veled,
örömében látod, ott a könnycsepp,
ő is rád várt, mert téged keresett,
hogy ajándék legyen éltetek.

Legyen áldva minden napotok,
ölelésben az összes csókotok,
az éjszakába kísérő szép álmokban
ragyogjon rátok a szerelem csillaga!