A semmittevés

Megosztás
 | Nyomtatás | 10 hozzászólás | 374 megtekintés | Kategória: Beküldött versek| Szerző:

A semmittevés egy bűvölet,
mely kecsegtet és rabul ejt.
Lendületed szegi, körbefonja tested,
szorosan átölel és gátolja lépted.
Ha engeded, gondolatod felé evez,
egy gombnyomásra törli jövőbeli terved.
Elindulni felé vétek,
ha jön feléd, messziről kerüld el.
Sokáig életedbe ne engedd,
csak futó vendégként, míg megpihensz,
majd szél szárnyán tova ereszd!
Ha hozzád újra betérne, s maradni szeretne,
mindig hallgass az ésszerű érvekre.
Mert ha otthonodban ragad,
hamarosan kedved szegi,
s lelked békéjét veszi.
Bizonytalan lesz tőle léted,
törpül magadba vetett hited.
Ragaszkodni fog hozzád,
s ha behálóz, már te is hozzá.
Ha jó ideje jelenlétét érzed,
kerekedj bátran felül rajta,
és vess véget a semmittevésnek!

Nagy Noémi
2021.12.01.

“A semmittevés” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Éva!

    Egyetértek veled : „de napra nap után nem csinálni semmit, hát akkor az életnek mi az értelme…”
    Köszönöm, hogy elolvastad versemet.

    Szeretettel: Noémi
    🌹

  2. Kedves Máté!

    Igen én is annak a híve vagyok, hogy mindig legyenek célok és hasznos dolgok amelyekért tehetünk és teszünk is.
    Így kizárhatjuk életünkből a semmittevést. 🙂
    Köszönöm látogatásod.

    Szeretettel: Noémi
    ❄️

  3. Kedves Adrienn!

    Egyetértek veled, hogy a semmittevés már valaminek a következménye.
    Ezért azoktól kell távol tartanunk magunkat és nem szabad engedni, hogy eluralkodjanak rajtunk.
    Köszönöm az olvasást és bölcs hozzászólásodat is.

    Üdvözlettel: Noémi 🌸

  4. Kedves Rita!

    Igen, az unalom az rossz tanácsadó.
    Nem is szabad szabadjára engedni.
    Köszönöm az olvasást.

    Szeretettel: Noémi
    🌹

  5. Van aki a munkában leli örömét, abban, hogy este már eltervezi holnap milyen feladatokat végez el. A pihenést nem nevezhetjük semmittevésnek – Te is írod -, de napra nap után nem csinálni semmit, hát akkor az életnek mi az értelme… Szeretettel olvastam soraid. Éva

  6. Kedves Noémi!

    Soraid közt nagy igazság bújik meg, valóban a semmittevés sokszor rabul akar ejteni, de ne hagyjuk neki, mindig kell, hogy legyen valami amit tenni kell és ami hasznos. Tetszéssel olvastam versed!

    Szeretettel: Máté🌹

  7. Bölcs gondolat, bár inkább prózának semmint versnek érzem, legalábbis személy szerint. Mindenképp elgondolkodtatott, konkrétan az jutott eszembe, hogy a semmittevés már egy következmény, az unalom vagy ami még rosszabb, a kiégésnek a következménye, de mindenképp a motiváció vesztettség következménye. Tehát úgy látom, hogy nem is magától semmittevéstől kell ódzkodni, hanem inkább attól, ami azt okozza… persze mondani mindig könnyebb.

  8. „Elindulni felé vétek,
    ha jön feléd, messziről kerüld el.
    Sokáig életedbe ne engedd,
    csak futó vendégként, míg megpihensz,
    majd szél szárnyán tova ereszd!”

    Remek sorok. Bizony, az unalom rossz tanácsadó.

    Szeretettel: Rita🌸

Szólj hozzá!