Oly sokan vannak…

Oly sokan vannak…

Oly sokan vannak a boldogság keresők,
üzennek, jeleznek a még reménykedők,
fészen küldik a szerelmetes képeket,
színesek, virágosak tele versekkel.

Vonzóbbak ők ifjúságuk elején,
repkednek a vágyak éjnek idején,
hej, de múlnak, szaladnak az évek,
azóta is csak szaporodnak az érvek.

Keserűségek, csalódások s a magány,
ki meri állítani, hogy ő a vagány,
látom megtört arcukat, lelküket,
a sikertelenség elvette kedvüket.

A küldött versek, üzenetek csábítók,
mert gazdáik oly régen álmodók,
úgy kellene társ, őszinte szerető,
remegő testtel ölelve hempergő.

Ennyit vagy annyit várok, nem tovább,
fásultak, mert társtalanok az éjszakák,
még most kellene igazán szeretni,
hogy a kudarcokat tudják feledni.

Még most vonzók a hervadó mosolyok,
a rengő csípők, keblek oly dagadók,
lássák, tudják, boldogságra vágynak,
szeressék őket vadul vagy lágyan!

Jöjjenek a percek és a boldog órák,
ahol már csak vidámak a nóták,
ahol a társ is újból tud szeretni,
jó lenne még együtt sokat nevetni!